rksk

Soron következő bajnoki mérkőzésünket a Paksi FC második csapatával vívtuk meg hazai környezetben. Ellenfelünk a találkozót megelőzően a tabella ötödik helyén állt, tapadva az élbolyhoz. A mi helyzetünk ismert, győzelemre játszunk hétről-hétre, ez alkalommal viszont nem könnyítette meg a dolgunkat az sem, hogy a vendégoldalon négy jelentős NB1-es rutinnal rendelkező, alapesetben jelenleg is az elsőcsapat keretéhez tartozó labdarúgóval léptek gyepre. 

Vasárnap az NBIII Közép csoportjának 27. játéknapján egyik legfőbb riválisunk ellen, a Vác FC-vel mérkőztünk meg idegenbeli környezetben. Mindkét együttes számára a túlélés szempontjából létfontosságúnak íégrkezett a hétvégi derbi, nekünk pedig az őszi, utolsó percekben elszenvedett fiaskó okán volt is miért visszavágnunk ellenfelünknek. 

Hétvégén hazai pályán fogadtuk a jelenleg negyedik helyen tanyázó Makó FC együttesét. Aktuális ellenfelünk idén bőven várakozásokon felül teljesít, mi azonban hétről-hétre lépéskényszerben vagyunk, hogy életben tartsuk a bennmaradásba vetett hitünket. 

A 25. fordulóhoz érkezvén Balassagyarmatra látogattunk, hogy bő 90 percnyi játék során döntsünk a pontok hovatartozásáról. Aktuális ellenfelünk a tabella harmadik helyét foglalja el, így értelemszerűen ezen játéknap sem ígérkezett könnyű falatnak. 

Elfogytak a szavak! Sokadik kulcsfontosságú meccset engedtünk ki a kezünkből, és egyre jobban csak mélyülnek a problémáink miután a Gerjen ellen sem sikerült pontokkal elhagynunk a játékteret. Ami még inkább bosszankodásra ad okot, hogy ismét a hajrá szolgáltatta a drámát, a lefújás előtti pillanatban egy büntető okozta a vesztünket. Egykori játékosunk, Maka Alex vitte be a kegyelemdöfést. 

Nem akarjuk ismételni önmagunkat, miszerint kulcsfontosságú mérkőzéshez érkeztünk, hiszen a tabella ismeretében minden egyes mérkőzés kiemelt ranggal bír számunkra, ugyanakkor az ESMTK személyében e hétvégén olyan együttessel találtattuk szemben magunkat, akiket éppenséggel a "fogható" ellenfelek közé soroltunk. Tudtuk, milyen taktikai elképzeléssel lépnek hétről-hétre pályára és hogy mi várható tőlük, nem is ért minket különösebb meglepetés a pályán. Aztán mégsem örülhettünk a végén....

Hétvégén már  tavaszi idénybeli második, hazai pályán első bajnoki mérkőzésünkre készültünk nem kisebb klub, mint a Ferencvárosi Torna Club második csapata ellenében. A mérkőzést megelőzően alaposan feltérképeztük ellenfelünket, bízva abban, hogy a Honvéd tartalékjait követően a 9. kerületiek bajszát is sikerül megrángatnunk. 

Hosszas szünet után kezdetét vette a tavaszi idény, ahol korábbi partnerklubunkkal, a Budapest Honvéd-MFA gárdájával csaptunk össze a Honvéd utánpótlásközpontjában. A találkozó elsőszámú esélyesei egyértelműen a hazaiak voltak - mi viszont egész felkészülési időszak alatt mind erőnlétileg, mind taktikailag arra készültünk, hogy borítsuk a papírformát. Ennek megfelelően Zoran Spisljak a legerősebb összeállításban küldte pályára a mieinket - de persze némileg az ellenfél erényeihez igazítottan.

Szombaton bajnoki főpróbához érkeztünk, ahol a Vecsés ellenében hangolódtak a mieink a jövő heti nyitányra. Az elsődleges cél immáron a gondosan begyakorolt taktikai elemek visszaköszönése volt, illetőleg a legerősebb kezdő tizenegyünk összeszokottságára is nagy hangsúlyt fektettünk. 

Szerdán hosszú túrára indultunk, az NBIII Keleti csoportjában szereplő Tiszafüredhez látogattunk egy edzőmérkőzés idejéig. A keret tulajdonképpen már összeállt, és bár továbbra is nagy terhelésnek vannak a játékosok kitéve, ez alkalommal első sorban a begyakorolt taktikai elemek visszaköszönésére és annak hatékonyságára voltunk kíváncsiak.